Ipoly túra 2011

A tavalyi Unac túra hazavezető útján( http://ipolypartibogarasok.blogspot.com/2010/11/unac-tura-20.html )  élményekkel feltöltődve, rögtön szóba került a jövő évi ismétlés lehetősége. Az idei ősz azonban anyagi és családi okok miatt úgy alakult, hogy a boszniai körút elmaradt. Helyette az Ipoly folyót választottuk, hogy a brigád összetartás megvalósuljon. Hárman mentünk megint: Feri, Laci és Én. Az előzetes információk nem voltak valami kecsegtetőek, az ott pecázó ismerősök nem tudtak beszámolni hatalmas sikerekről. Szóba jött a Sajó is mint lehetőség ,de a helyismeret hiánya és a távolság miatt maradt az eredeti terv. Ha nincs hal, legalább egy jó buli lesz.  A vízállás kedvezően alakult, és így szeptember legvégét tűztük ki időpontul: csütörtöki indulással ill. szombati hazaérkezéssel.  Mivel én még csütörtökön dolgoztam, az indulás du. 3-ra tolódott, ekkor jöttek értem a Srácok.  Kocsiba be –Damásdon ki a zöld kocsmánál- napijegyváltás, sör-jéger- míting a pultos sráccal (aki még a netet is a rendelkezésünkre bocsátotta a vízállás ellenőrzése céljából, köszönjük)- tovább a vízhez.

Elég későn érkeztünk, este 6 óra volt, mire sátrazásra alkalmas helyet találtunk.  Helytakarítás, sátorállítás: természetesen ez sem volt zökkenőmentes. Feri mindig otthon hagy valamit, 3 éve a vacsorának bekészített pácolt tarját, idén a sátor vázának a pálcáit. Egy darabig próbált valami ágasokkal MacGyver-kedni ,de aztán feladta. Így csak 2 sátort kellett összerakni.

a tábor kész

 A nagy derülés után készülés a vacsorához némi ital mellett. Száraz fa összegyűjtése nem okozott különösebb problémát, az év eleji ár temérdek tűzrevalót halmozott össze a fák között. Előkerült a boronatárcsa, és Feri a szakácsunk nekilátott alkotni. A menü isteni volt: pácolt tarja és házi grillkolbász.

A szakácsunk: Feriherceg...

..és a műve.

giga domikaja

még egy utolsó sör

Megkajáltunk, megittunk szinte mindent, jól eldumáltuk és elröhögcséltük az időt. Mivel nagyon korán sötétedett, 9 körül már alvás volt. Az éjszaka keményre sikeredett…. pár órán belül a  pálesz hatása elmúlt, a párás levegő miatt kib@szott hideg lett. 5 °C lehetett hajnalban,  nem tudtam olyan picire összehúzni magam embriópózban, hogy ne fagyjak meg a hálózsákban. Szinte alig aludtam valamit, a többiek meg atom módon horkoltak a szomszéd sátorban. Azt hittem sohasem lesz reggel… de csak eljött. Fél 7 felé kikecmeregtünk a sátorból.

az esti pihenés után, az arc mindent elmond

Csurom víz minden, és még mindig nagyon hideg van. Mindent rongyot felvettünk, ami nálunk volt.  Élménybeszámolók az eltelt éjszakáról: nagyon hideg és természetesen senki nem aludt egy percet sem, csak a többiek horkolását hallgatta,… ha összegeznénk : hármunknak 0 perc alvás, és mindenki horkolt. Ezekután a vizes fa meggyújtása Bear Grylls módjára, majd reggeli. Próbáltam utána fogat mosni, de rájöttem, hogy a karton ásványvíz elfogyott. Az esti tűz eloltásában ezt használtuk, miköben a folyó ott volt 3m-re. Mostam sörrel. Kezdett derengeni az idő, amint a nap átbukkant a hegyek mögül, érezhetően gyorsan melegedett a levegő. Összeraktuk a botokat, és elindultunk. Feri maradt a tábor közelében, és 5 perc után ziláltan jelezte, hogy a bokor alatt valami letépte a legyét….

gyönyörű idő kerekedett

Nehezen találtam halakat ,a tábortól messze kezdetem csak fogdosni őket. Az átlag méret azonban elmaradt az általam várttól: max 20cm-esek jöttek csak. Viszont indulás előtt készítettem egy nimfát, ami nagyon jól működött, többé-kevésbé ezzel horgásztam végig a két napot. Kellemesen meleg lett, halak is partnerek voltak és Laci is fogott,Ő apró fekete nedvessel.

ezek jöttek sorra

a nimfa,szerényen elneveztem Chub Killer-nek

 Elég messze mentünk, Feri hívott, hogy kész az ebéd. Visszasétáltunk, majd megkajáltunk. Mivel jobb halat nem láttunk a pályán, jöttek a kérdések: mi legyen? Maradjuk itt? Menjünk máshova? Maradjuk –e egyátalán éjszakára megfagyni? Végül a + éjszaka és helyváltoztatás mellett döntöttünk. Csomagolás, bepakolás a kocsiba, telefon Nininek, helyparaméterek megjegyzése… elindultunk. Útközben az egyik faluban becaplattam ásványvízért és sörért a helyi abc-be. Akkor még nem jöttem rá, de nagy hibát vétettem: nem vettem semmi rövidet. Elkocsikáztunk a nevezett helyre, ahol annyi lakókocsi volt, mint egy kempingben, és a szlovák oldalon valami rádiójáték szólt a falu harsonájából. Idilli feeling… Néztem a srácokra: maradjuk?  Dehogy- szólt a válasz. Irány vissza, de hova?  Fel a gátra, majd megállunk valahol. Több kilométer autókázás után volt egy lejáró. Lementünk: király a hely! 2 sátor pont elfér a vízparti placcon, ember sehol sem!

folyó az új helyen

Sátorállítás, botok össze, peca újra. Laci lefelé indult ,Feri a tábornál pecázott egy kicsit. Én felsétáltam több 100 métert, átverekedtem magam az ártéri dzsungelen, és egy érintetlen Ipoly láttam magam előtt. Innen már több hal jött, talán nagyobbak is picit, de még mindig nem voltam hasra esve a mérettől.

 domi

akcióban

De legalább nem hagytak unatkozni. Kezdett szürkülni, eltelt 2 óra mire leértem a táborhoz. Próbáltam felkapaszkodni a parton egy fa segítségével, mire Feri szólt: „Én inkább amott jönnék ki, mert darázsfészek van abban a fában” Oké… jobb velük nem szórakozni. Nem voltak picik! 3.5-4cm!! Vacsorára megettük a maradékokat, így nem raktunk tüzet, viszont gyűjtöttünk fát reggelre. Üveg bort bedobtam még Lacival az arcba, beszélgetés, és mivel megint hamar korom sötét lett, korán sátorba szorultunk aludni.

de szíp a cájgom

 Ekkor kezdődött a másik műszak nekem… azok a darazsak… elkezdtek keringeni a sátor körül. Napközben teljesen békén hagytak, semmi atrocitás nem ért minket. Még kaja közben sem. Az én sátram volt a fészekhez közelebb, és egyre közelebb hallottam őket. Félelmetes hangjuk volt, mint egy horror filmben! Rászálltak a sátorra, azt hittem egyik bejött a sátorponyva és a belső rész közé is. És úgy éreztem, hogy egyre többen akartak kinyírni… rendesen besz@rtam.

a 2# méretű giga darazsak...

Azt hittem a bent vergődő idehívja a többit… vagy kirágják a ponyvát, vagy valami…..nem tudtam eldönteni ,hogy a zümmögés mikor van kint vagy mikor lesz már bent! Egy fél órát bírtam, aztán döntöttem: itt alvás nem lesz,pucolni innen! Szóltam a srácoknak, Ők kérdezték, segítsenek-e? Nem kell, elég egyedül menekülni! A sátorban beraktam mindent a táskába. Hónom alá vettem a botot, kezembe a gázlóbakancs…. És kirontottam, mint Zrínyi a várból. Elfutottam a kocsiig: ott hagytam a kihozott motyót. Kapucni a fejre és vissza a sátorért. Ekkor értékeltem igazán a decathlonos 2mp-es sátor előnyeit! Körberohantam a sátor körül, kirángattam a cövekeket, összerántottam a sátrat a két végénél és táskástól, hálózsákostól és mindennel, ami benne volt elfutottam a rétig. Ott egy tiszta placcot tapostam, sarlózni nem tudtam a sötét miatt. Leraktam a sátrat, négy cövek és kész. Nem volt olyan kényelmes a hely, de végre csend lett! A horkolásokat is távolról lehetett hallani . Aludtam egy pár órát a nagy izgalomra, majd arra ébredtem ,hogy iszonyat hideg van…pedig előre felvettem minden ruhaneműt, ami nálam volt. Sokkal hidegebbek éreztem az éjszakát, mint az előzőt. De csak kihúztuk valahogy reggelig. Nagy igazság: "a nap mindíg felkel" ill. a késő őszi éjszakákra picit komolyabban kell készülni.

a reggeli arc II. (háttérben az új sátorhelyem)

Átfagyottan keltünk, és jól jött volna valami lélekmelegítő rövidital. Ekkor jöttem rá, hogy a kisboltban vehettem volna valamit. Még egy féldekás vagy tipli is jól esett volna. De csak hideg sör volt, azt valahogyan akkor nem kívántam. Meggyújtottuk a tüzet és tojásból + a maradékokból Feri készített egy király rántottát. Finom is, meleg is volt!

unplugged reggeli

A hazaindulást 12 környékére céloztuk meg, várt ránk még pár óra peca. Beöltözés, és a tábortól lefelé indultam most. A fák mögül átbukkanó nap fényében a folyó gyönyörű volt! A látványt el nem cserélném egyetlen wellness hétvégére sem!

gyönyörű...

A pár óra peca nagyon jól esett, a nap melegített, igazán sok halat fogtam. Ették a CK-t. Nagyon jót pecáztam, itthon vettem észre, hogy alig fotóztam valamit.

Az igazán nagyot titkon vártam, de csak remény maradt. Nem találtam őket, de ez nem panasz, ettől függetlenül is nagyon jól éreztem magam. A mennyiség és a táj simán kárpótolt akkor. 

Dél előtt fél órával kikecmeregtem a vízből, átvágtam magam az ártéri embermagasságú, összefüggő növényzeten és elindultam a tábor felé. Sátorbontás, bepakolás a kocsiba, 1-2 sör elfogyasztása. Bepattantunk a verdába, gyújtáskapcsoló fordít ééés…az önindító fordult kb. kettőt, és se kép –se hang. Az akku feladta a harcot. Még az óra sem világított tovább a műszerfalon. Feri riadt arccal kérdezte: ilyenkor most mi van??? Be kellene tolni....na ja. Egy 1 tonnás autó, tele cuccal, az ártéri réten… nem ment. Próbáltuk előre –hátra. Semmi. Feltoltuk a gátoldalba ameddig bírtuk, majd lefelé amit szólt. Hátrfalé semmi, 2. -ban semmi. Embernek nyoma sincs, a legközelebbi falu is több kilométerre. Ha nem megy, akkor szarban leszünk. Új próba párszor, gátoldalba fel 3-4-szer és 3. fokozatban bepöccent végre….leizzadva pihegtünk, miközben hallgattuk, ahogyan alapjáraton duruzsolt az Opel motorja. Még jó hogy maradt 2 sör… végre elindultunk, és hazaértünk épségben. Király volt! Jövőre folyt. köv. valahol….remélem együtt.

Üdv: gzs